Képtalálat a következőre: „El Greco Virgin Mary 1585”

Te még szűz vagy? – visította Niki a pad tetején ülve, miközben röhögve csapkodta combjait. Biztos, hogy az vagy! Látom, hogy elvörösödtél. Látjátok? Niki immár a pad tetején állt és nem bírt magával. Harsány volt, száján elkenődött vörös rúzs, méreténél két számmal kisebb farmerba gyömöszölte tekintélyes fenekét, topjából kilógott rengő, köldökpiercinges hasa. Osztálytársnői adták alá a lovat, egymást hergelve rihegtek-röhögtek és tették, vették magukat a lehajtott fejjel, lesütött szemmel gubbasztó Marika körül, akin olyan jól mulatott Niki. A lányok nem mulasztottak el öt másodpercenként a fiúk felé sandítani, mit szólnak ehhez a jó kis balhéhoz. Gabi, az osztály szívtiprója, leereszkedően mosolygott. Megengedhette magának, hogy hűvös távolságtartást színleljen, tudta – és már tapasztalta több ízben is -, hogy osztálytársnői, meg úgy általában a lányok, oda vannak érte. Ezen a renoméján nem kívánt rontani azzal, hogy kimutassa Marika iránti rokonszenvét, ami igazság szerint ennél azért már több volt. Hetek óta ment a pusmogás a csajok között, hogy van egy „szűz Mária” az osztályban, aki ráadásul évvesztes, vagyis legtöbbjüknél kb. fél évvel idősebb és hát, na… értitek, szóval még nem volt ÚGY fiúval SOHA! Ildi hozta a hírt egy reggel, miután az új osztálytársnővel előző este chateltek és Marika elárulta magát. Ildi meg Marikát árulta el, mert tudta, hogy ezzel a hírrel nagyon népszerű lesz a csajok közt. Természetesen egy ekkora nagy szenzáció nem maradhatott meg az osztályterem falai közt, ez a kibertérbe kívánkozott!

El is indult a pletyka digitális körútjára, először csak a „Tíz kicsi némber” nevű zárt csoportban a legnépszerűbb közösségi oldalon, de aztán láncait letépve, kitört a zárt chatszobából és szabadon szárnyalt tovább. Lassan, de biztosan az egész gimi, beleértve a tanárokat is, tudomást szerzett Marika „fogyatékosságáról”. De a hír a szülői közösséget is elérte, pro és kontra véleményeket és indulatokat kiváltva.

Közben valakinek az a kreatív ötlete támadt, hogy El Greco Szűz Mária(1585) című képe alá kiírta Marika teljes nevét, posztolta és a kép önálló virtuális életre kelt. Egy hónap elteltével sem csillapodtak a felajzott alantas indulatok, és Marika úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Egy szép nyári estén elindult sétálni egyedül és céltalan. Félig öntudatlan bolyongása során egyszer csak arra eszmélt, hogy az Erzsébet híd korlátján áll és nézi a mélyben kavargó Dunát. Megkönnyebbüléssel töltötte el az a gondolat, hogy itt és most véget érhetnek szenvedései. Csak rajta múlik! Nem tudta mennyi idő telt el így és mikor nehezedett egy kéz a vállára, csak azt vette észre, hogy az a kéz rántotta vissza abban a pillanatban, amikor már majdnem zuhanni kezdett. Ne félj Mária – szólt egy hang a háta mögül - nagyon szeretlek! Ki az? Apa? Fordult meg Marika és zokogni kezdett. Édesapja 3 éves korában halt meg, alig emlékezett rá.

Végig követtelek – mondta neki Gábor és láttam, hogy mire készülsz, de olyan hirtelen másztál fel a korlátra és kezdtél volna ugrani, hogy nem értem oda időben hozzád, de aztán úgy tűnt, valaki visszaránt. Nem én voltam – vallotta be a fiú szégyenkezve, féltem. Én is féltem – válaszolta a lány és szégyelltem magam, de ennek vége.

Másnap, amikor Marika belépett az osztályterembe, Niki szemébe nézett és Nikinek torkára forrt a csúfolódás. Marika arca rendíthetetlen derűt sugárzott.

Tizenkét év múlva a tíz éve érettségi találkozón a körben Marikára került a sor. Felállt és mosolyogva elmesélte, hogy mi történt vele, mióta nem találkoztak. Elmondta azt is, mi történt vele a hídon, és hogyan változott meg onnantól kezdve az élete. Niki lesütött szemmel hallgatta. Marika után Gábor következett, akivel nyolc éve házasodtak össze és sugárzott róluk a boldogság. Mindenki őket irigyelte.