Csizmadia Dóri vagyok, 16 éves. Igazából Horváth Dóri vagyok és szintén 16 éves, de ezt csak két hónapja tudom. Mármint azt, hogy a vezetéknevem Horváth. Nekem jobban tetszett a Csizmadia, de kiderült, hogy az apámat Horváthnak hívják. Ja, és az is kiderült, hogy ő az apám. Anya eddig is tudta, csak nem mondta meg nekem. Aztán mégis elmondta, hogy kénytelen volt pert indítani az igazi apám ellen, mert kell a pénz. Közben a kezét tördelte és sírt. Én meg csak bámultam és először el se hittem, amit hallottam tőle. Dr. Horváth Gergely nagyon jó orvos volt – mesélte anyám, ő volt ez első orvos, aki végighallgatta, hogy milyen panaszaim vannak. Újabb és újabb konzultációkra és kezelésekre rendelt vissza, de még a magánrendelésén se fogadott el pénzt tőlem. Nagyon jóképű volt – pirult el anyám. Inkább ne mondd tovább! – állítottam le. Ez nem lehet igaz! Hogy voltál képes ezt apa előtt eltitkolni?

Nem titkoltam el – pironkodott tovább anyám. Micsoda? Ezt apa is tudta? Mégis úgy tett, mintha az ő gyereke lennék? Szédültem és úgy éreztem, menten elájulok. Apa beleegyezett, hogy bepereljem Dr. Horváthot – folytatta anya. De csak akkor tudok tőle gyermektartásdíjat követelni, ha a bíróság kimondja először az apaság vélelmének megdöntését, és utána megállapítja, hogy a vérszerinti apád Dr. Horváth. Tudod Dóri – folytatta anyám – gondolkodtam azon, hogy szeretnél közgazdasági egyetemre menni. Nincs rá sok esély, hogy bekerülj az államilag finanszírozott keretbe, meg az albérletet is kénytelenek leszünk fizetni. Apádat leszázalékolták. Egyszerűen nem maradt más megoldás… Inkább nem megyek semmilyen egyetemre kiabáltam, kirohantam a szobából és bevágtam az ajtót. Egy hétig nem beszéltem a szüleimmel. Gondolkodtam. Meztelenre vetkőztem és végignéztem magamon a tükörben. Szőke haj, kék szemek, kissé szeplős arc, fitos orr. Vékony, de nem kifejezetten sovány, csinos lány nézett vissza rám a tükörből. Csak sajnos alacsony. Soha nem értettem, hogy ilyen magas szülőkkel, hogyan sikerült 16 éves koromra a 160 centimétert elérnem! Mondjuk azt se értettem, hogy magas, testes, mindig is kissé elhízott, barna szemű, barna hajú szülőknek hogy lett szőke, kék szemű és vékony gyereke, de ez nem zavart. Csak a magasságom, illetve alacsonyságom. Én voltam a tornasorban az utolsó előtti. Amúgy jó tanuló vagyok, mindig is az voltam, könnyen ment a matek, csak az órákon figyeltem, otthon nem kellett rátanulnom semmit az ötöshöz. Anyám adminisztrátor, apu asztalos volt, amíg le nem százalékolták. Nagyon büszkék voltak rám, hogy ilyen okos kislányuk van. APU! Akkor most nekem ki is az apám? Rákerestem ám erre a Dr. Horváthra a neten. Kopasz, pökhendi fráter nézett rám a fészbukról. Családi állapota, házas, három gyermeke és két unokája is van. Foglalkozása: nőgyógyász. A tökéletes család, a tökéletes karrier. Ebbe az idilli képbe rondítok bele én. Ugyebár, doktor úr? Minél többet nézegettem Dr. Horváth profilképét, annál inkább kezdtem anyámmal egy húron pendülni. Fizessen csak ez a Dr. Horváth! Egy hét elteltével közöltem anyámmal, hogy benne vagyok a buliban, indítsuk a pert!

A perről csak annyit, hogy Dr. Horváthban nem csalódtam. A szemembe hazudott és a 99,9% DNS vizsgálati eredmény ellenére letagadta, hogy köze van hozzám. Micsoda úriember! Aztán rájött, hogy ezzel már nem ér célt, elkezdte anyámat vádolni, hogy az ő tudta nélkül lett tőle terhes – ennek az orvosi szakkifejezésekkel tűzdelt előadásnak a részleteibe most az esetleges kiskorú olvasók miatt én, a kiskorú író, inkább nem mennék bele.

A tárgyalásokat faarccal ülte végig Dr. Horváthné, mégsem tudta elrejteni döbbenetét. Nyilvánvaló volt, hogy semmit nem tudott rólam eddig.

Aztán megszületett az ítélet. Nem is fellebbezett ellene senki. Havi 50.000,-Ft gyerektartásdíj érkezik a bankszámlánkra azóta. A vérszerinti apám tudja, hogy milyen okos gyerek vagyok, szinte biztos, hogy legalább 25 éves koromig nappali tagozatos egyetemi tanulmányokat fogok folytatni, vagy talán még annál is tovább. Ki tudja?