Ha így tesszük fel a kérdés, a húsevés egyből morális, jogi, vallásos kontextusba kerül. (Lásd korábbi Morál, jog, lelkiismeret című posztomat is ezekről az összefüggésekről.) De vajon feltesszük-e így a kérdést, illetve kik teszik fel így a kérdést? Elsősorban a vegetáriánusok, újabban a vegánok, sőt nyers vegánok! Itt jön a következő kérdés: vajon vallás-e a vegánizmus? Természetesen igen, bár transzcendens elem hiányában inkább csak afféle vallásszurrogátum, valláspótlék a modernkor embere számára, hiszen megváltást és megoldást kínál evilág összes bajára azzal, ha abbahagyjuk a húsevést. Az ősbűn tehát a húsevés, ebből kell megtérni és így nem csak az állatok számára jön el a kánaán, hanem a környezetszennyezés is megoldódik, az esőerdők kiirtása megszűnik, az emberek pedig derűsek, békések és szelídek lesznek, mivel az állatok öldöklésében való bűnrészességük megszűnik, a húsevés nem megy az agyukra és nem okoz agresszivitást. Ezt tanítja tehát a vegán vallás. Elméleti megközelítés helyett először nézzük meg két híres történelmi személy gyakorlati példáját annak eldöntése céljából, hogy a vegánizmus igaz vagy hamis vallás.

  1. Adolf Hitler 

Köztudomású, hogy Hitler – ha nem is egész életében, de élete második felében megrögzött vegetáriánus volt. A Führer egykori ételkóstolója, Margot Woelk, 95. születésnapja alkalmával adott interjúban elmondta, hogy a náci vezető kizárólag a legfrissebb gyümölcsökön és zöldségeken élt az alatt a két év alatt, amikor a Führer szolgálatában állt, 1942-től kezdve. Woelk feladata az volt, hogy megkóstoljon minden olyan ételt, amit Hitler elé toltak; a biztonsági lépés célja egy esetleges mérgezés „kivédése” volt. Az interjúban elhangzott az is, hogy „Hitler vegetáriánus étrendje az árja faj testi tisztasága melletti elköteleződést tükrözte. Egy 1930-ból származó, a Hitlerjugend számára készült irányelv például a szójababot – amelyet egyébként „náci babnak” nevez a füzet – ajánlja a hús fogyasztása helyett. A náci pártvezér ráadásul 1942-ben azt mondta Joseph Goebbels propagandaminiszternek, hogy ha Németország megnyeri a háborút, akkor az egész birodalom vegetáriánus lesz.

  1. Jézus Krisztus

Jézus Krisztus - vagy zsidó nevén Jeshua ben Joszef, illetve Jeshua HaMassiah – a korabeli zsidó kultúrában nőtt fel, melyben az étkezést is a Tóra törvényei szabályozták. Evett húst Jézus? Igen, sőt azt olvassuk a Máté evangélium 11. fejezet 19. versében, hogy „Azután eljött az Emberfia, aki ugyanúgy evett és ivott, mint mások. Róla meg azt mondják: Nézzétek, milyen falánk és részeges! Vámszedőkkel és bűnösökkel barátkozik!” Bár ebben az idézetben a hús kifejezetten nem szerepel, de a Máté 26,17-ben ez áll: „A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz mentek a tanítványok, és azt mondták: Hol akarod, hogy elkészítsük néked ételedre a húsvéti bárányt?”

Majd így folytatódik: „Ő pedig mondta: Menjetek el a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a húsvétot /eredetileg pászka ünnep/ tanítványaimmal. És úgy cselekedtek a tanítványok, amint Jézus parancsolta nekik; és elkészítették a húsvéti bárányt.” Ezután következik az utolsó vacsora. Többször olvashatjuk az evangéliumokban azt is, hogy Jézus halat evett, még feltámadása után is!

Mivel a vegánizmus vallási kontextusba helyezi a húsevés kérdését, ezért elkerülhetetlen annak vizsgálata, hogy vajon a keresztény kultúrkör alapját jelentő Biblia mit mond erről a kérdésről. Jézus Krisztus személyén túl az Újszövetségben több egyértelmű kijelentés vonatkozik a húsevésre, vagy húst nem evésre. Csak néhány rövid példa:

Rómabeliekhez írt levél 14,2-3: „Van, akinek az a meggyőződése, hogy mindenféle ételt szabadon megehet. Akinek meg gyenge a hite, azt hiszi, hogy csak zöldségféléket ehet. Aki tehát mindent megeszik, ne nézze le azt, aki bizonyos dolgokat nem eszik! De aki nem eszik meg mindent, az se ítélje el a másikat, aki mindenfélét szabadon elfogyaszt!” (Az Újszövetség egyedül a vérevés tilalmát tartotta meg az ószövetségi, étkezésre vonatkozó szabályok közül, de erről majd a „vérsprint” témánál bővebben.)

Tehát a vegánizmus téved, amikor a húsevést bűnnek tekinti, ráadásul - bár vallási kérdést csinál ebből - mégsem nyújt valódi megnyugvást a vegánok lelkiismeretének, sőt, inkább az örökös - és utólagos - lelkiismeretfurdalást a valaha elfogyasztott összes állat miatt, ami utólag sem jóvátehető bűn. Vagyis vallásként hamis vallás, feloldozást nem ad.

Lezárásként visszatérve a két példára levonható az a következtetés is, hogy nem a húsevés tesz agresszívvá, kegyetlenné, barbárrá önzővé és nem a húst nem evés tesz szelíddé, kedvessé, megértővé, önfeláldozóvá.

A Korinthusbeliekhez írt első levél 10,25 szerint „Minden fajta húst megehettek, amelyet a boltokban árulnak. Ne kérdezzétek, honnan származik!”

Legalábbis Pál apostol korában még így volt.